|
Ahogy gombákról esik szó, hirtelen nagyon sokfelé szakad a társaság...
van, akinek a finom gombás oldalas jut eszébe és Pavlovi-reflexből kifolyólag
automatikusan nyálcsorgat ...akad, akinek a druidák boszorkányfőzetei jutnak
eszébe a kalapos élőlényekről (ami nem is feltétlenül igaz, hiszen nem
mind kalaposak) ...másokat kiráz a hideg, ismerve egy-egy
naposabb-nedvesebb ősz gombamérgezési statisztikáját. Megint mások egyszerűen
kíváncsiskodva tekintenek ezekre a sem nem állat, sem nem növény lényekre...
Mi tehát a teendő? Szedjünk össze vadul minden gombaszerűt és főzzünk
finom paprikást belőle, gondolva a szomszédokra is vagy rúgjuk fel ezeket a
fura teremtményeket és még az írmagjukat is tapossuk el?
Természetesen egyik út sem követendő!
A gombákat nem ismerő ember is gyűjthet gombát, de MINDIG mutassa meg azt
hivatásos gombaszakértőnek (nagyobb piacok környékén lehet őket fellelni
őket). Ne hallgasson jóbarátra, ismerősre, szomszédbácsira, vajákosnénire,
mert ugyebár a kibicnek semmi sem drága. Bár sokszor túllihegik a gombák
veszélyességét, az tény, hogy jobb esetben gyomormosás a játék vége, de
akár bele is halhat az, aki mérges gombát ebédel.
 Ne halgassunk sohasem az úgynevezett házipraktikákra, sem a "régi öregek"
tesztelési módszereire. A gombák biztos ismerete nélkül mind csak baromság,
ami jobb esetben néhány helyi gomba ismeretén alapuló téveszme, néha pedig
a gombát nem ismerő "szakértő" mentsvára. Tehát ne rakosgassunk
ezüstkanalat a gombás kajába, várva hogy elszíneződjön, se pedig a háziállatainkkal
ne etessük fel, mintegy előkóstoltatva az étket... (Babonákról, hibás módszerekről
lejjebb...)
A gombát kissé ismerő ember van talán a legnagyobb veszélyben, hiszen
tudása bizonytalan, s még ha a lakhelye környékén tenyésző fajok egyikét-másikát
be is tudja azonosítani, bajba kerülhet más környéken gombászva. A bajt
csak tetézi, ha a baráti körben tudják, hogy "ért a gombákhoz"
...ami persze ebben az esetben nem igaz, de büszkeségből, nagyképűségből
nem vallja be, hogy csak alig-alig gombaismerettel rendelkezik. Ezzel becsapja
önmagát és a környezetét is. Saját környezetemből is ismerek olyan
emberkét, aki "jajj, mit aggódsz itt nekem, ezer éve szedem a galambgombát
és sohasem volt tőle semmi bajom" felkiáltással torkollt le, amikor
jeleztem, hogy szerintem van egy-két mérgező is a kosárban. Később, amikor
a mentő elvitte, persze bánta a dolgot, ám a felépülése után sem látta
be, hogy sötét a témához, hanem egyszerűen kijelentette, hogy "ez egy
szemét gombatermő vidék lett, mert mindenki kiszórja a hulladékot az erdőbe
és megmérgezik az ehető gombákat". A hánytató galambgomba, mint
olyan, persze szóba sem került ...Szerencsére csak ő evett a pörköltből
és a hánytató galambgomba hamar érezteti hatását, így a családtagjai meg
sem kívánták az étket, de járhatott volna rosszabbul is: a galócák
egyike-másika, a susulykák és még jó néhány faj nem elégedett volna meg
ennyicske utóhatással!
Ő is jobban járt volna, ha megmutatja olyannak a gombákat, aki valóban ért
hozzá (pl. gombaszakértő)
A gomba (saját fogyasztásnak megfelelő mennyiségben) bárhol szedhető.
Mondjuk ez nem azt jelenti, hogy ha feltörünk egy gombapincét és nekiállunk
böngészni, dicséretet kapunk, amikor megérkezik a tulaj... Természetesen ez
a szabadon járható erdőkre értendő. A pontos megfogalmazás így hangzik (forrás):
A 2009. évi XXXVII. törvény - "az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról" - szabályozza a gombagyűjtést.
69. § (5) A földalatti gomba fajok az erdőgazdálkodó engedélyével, az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban
előírtak szerint gyűjthetik.
69. § (7) Az erdőgazdálkodó köteles tűrni - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az egyéni szükségletet meg nem
haladó gomba, vadgyümölcs, gyógynövény állami erdőben való gyűjtését.
A gomba bevizsgáltatás után persze fantasztikus étek tud lenni.
Sok gomba szinte mindennek elkészíthető, vannak kifejezetten leves-, saláta-
vagy sütnivaló gombák. Van, amely nyersen rossz ízű vagy enyhén mérgező,
de átfőzve, átsütve felejthetetlenül finom (a nyersen mérgező fajokat a
gombaszakértők a biztonság kedvéért ki szokták dobatni, mert a nem kellően
hőkezelt gomba megárthat). Szinte minden sós étel elkészíthető belőlük.
Remek a pörkölt, a mártás, a melegszendvics, a pizza, a rántott gombafej,
de isteni a sima leves vagy a gombakrém leves is. Vigyázni kell azonban arra,
hogy sem a leszedett gomba, sem a belőle készített étel nem tárolható sokáig.
Ennek oka, hogy a bennük lévő kémiai anyagok elég gyorsan bomlanak és
olyan toxinokká alakulhatnak, amelyek gyomor- ,bélpanaszokat okozhatnak.
Egyes gombafajokra néhányan allergiásak. Ezt nem úgy kell elképzelni,
mint a darázscsípés- vagy rákhús allergiát; a tünetek kimerülnek enyhe
rossz közérzetben, hasfájásban, szájkiszáradásban vagy hányingerben.
Ilyenkor érdemes megjegyezni, hogy melyik gombafajtól jelentkeztek a tünetek
és csak azt a fajt száműzni a konyhából, mert nagy valószínűséggel a többi
faj semmiféle  tünetet
nem okoz, s kár lemondani ebben az ásványi anyagokban bővelkedő alapanyagról.
Bár a gombából készült étek ízletes, tartsuk a mértéket. Itt is
igaz, ami más nehéz ételeknél: a gyors, nagy mennyiségű fogyasztás
megfekszi a gyomrot. Bár a gomba alig tartalmaz kalóriát, szénhidrátot,
cukrot, s ettől bátran ehetnénk, de nehezen emészthető anyagokban bővelkedik.
Inkább többször együnk keveset és alaposan rágjuk meg az ételt. Így
jobban élvezhetjük az ízek harmóniáját és a gyomrunkat sem terheljük túl.
A végén néhány link, ahol olvasgathatunk a gombákról, illetve segítséget
kaphatunk egyes gombák beazonosításához (aki nem ért eléggé a gombákhoz,
az ne gondolja, hogy ezen leírások alapján biztonsággal szedheti a gombát!!!
mindenképp vizsgáltassa be a szedett mennyiséget gombaszakértővel! Hét közben a főváros hét piacán működnek
gombavizsgálók, a hétvégeken pedig a Bosnyák téri és a Fehérvári úti piacokon):
- Nagygombák a Kárpát-medencében
- Gombanet (mindenféle a gombákról)
- Netgombász (gombászásról, gombákról)
|
