Túra - Kirándulás - Kerékpártúra - Vízitúra - Ingyenes szervezéssel

PONT: Miért fontos számunkra, egyszerû emberek számára, a barnamedve?
Kecskés Attila: A barnamedve gyerekkorunk népmeséinek, mondáinak hõseként mindannyiunk szívébe becsempészte magát. A távolból megpillantott mackó, tiszteletet parancsoló megjelenése életre szóló élményt és kellemes emléket jelent a természetben barangoló ember számára. A medve még észrevétlenül is, színt lop az életünkbe a természet, a vadon, nélküle nem képzelhetõ el. A bocsait önfeláldozóan védelmezõ anyamedve méltó a magát magasabb rendûnek tekintõ ember tiszteletére is.

PONT: A medvéket ismerõ szakember, hogyan magyarázza a "medvetámadásokat" és hogyan kerülhetõek el ezek?
Kecskés Attila: A medve természetes körülmények között kerüli az emberrel való találkozást. Az embert nem tekinti zsákmánynak. Ha emberre támad, azt nem azért teszi, hogy az embert megölje. Errõl tanúskodik az a tény, hogy a medvetámadások ritkán végzõdnek emberhalállal. A barnamedve támadása elhárító jellegû, tehát csak akkor támad, ha veszélyben érzi magát. A sérült medve viszont rendkívül veszélyes. A támadást kiváltó okok fontossági sorrendben a következõk: a bocsok jelenléte, amelyeket az anyamedve elszántan védelmez, valamilyen állati tetem jelenléte amibõl táplálkozik és amit megvéd más medvékkel szemben vagy akár az emberrel szemben is, meglepetésszerû találkozás, melynek során az állat félelmében ellentámadásba lendül, a "barlangjában", vackában megzavart medve szintén hasonló okból támadhat, a kutya jelenléte fokozza a medve támadó magatartását. Ezeket a típusú támadásokat elkerülhetjük, ha betartjuk a következõ szabályokat:
Próbáljuk meg elkerülni a közeli találkozást, úgy, hogy kiránduláskor elkerüljük a sûrûségeket, a meredek kapaszkodókat, és az olyan helyeket, ahol nincs lehetõségünk nagyobb távolságba ellátni. Éreztessük a jelenlétünket úgy, hogy zajt csapunk, vagy egyszerûen megszokott hangerõvel beszélgetünk. Ha medvét látunk vagy állati tetemet ami medve zsákmánya lehet álljunk meg, és húzódjunk vissza, lehetõleg anélkül, hogy kapkodnánk vagy szaladnánk. Csak a jelzett ösvényen, úton járjunk. Mindig többen kiránduljunk, soha ne egyedül.
Kiránduláson éjszakára minden táplálékot, szemetet, illatos anyagot, szappant, fogkrémet és mindent ami a medvék érdeklõdését felkeltené csomagoljunk be, és egy a táborhelytõl távol esõ fának egy ágára húzzuk fel és kössük oda, lehetõleg nem kevesebb mint 3 méterre a talajtól, és a fa törzsétõl. Ha élelem elkészítés céljából tüzet rakunk, akkor azt a sátorozóhelytõl minél távolabb tegyük. Ne hagyjunk ételmaradékot, szemetet, morzsákat magunk után és tartsuk tisztán a táborhelyet. Sehol ne etessünk medvét, és beszéljünk le másokat is a medvék etetésérõl. Az emberrel szembeni természetes félelmüket elveszített medvék, fõleg ha etették is õket, táplálékra várva rátámadhatnak az emberre.

PONT: Hogyan viselkedjünk, ha netalán szemtõl-szembe találjuk magunkat egy medvével?
Kecskés Attila: Mindenekelõtt mindent tegyünk meg azért, hogy ne kerüljünk szemtõl szembe medvével. Arra, hogy hogyan viselkedjünk, ha mégis szemtõl szembe kerülünk egy medvével nem lehet elfogadható tanácsot adni, hisz ugyanaz ami egyik esetben beválna, a másik esetben éppen támadást válthat ki. Mindenképpen meg kell próbálni a visszavonulást, és meg kell gyõzõdjünk arról, hogy a medvének is van visszavonulási lehetõsége. Ha közeledik, akkor igyekezzünk minél nagyobbnak, félelmetesebbnek látszani, csapjunk minél nagyobb zajt, és védekezzünk. Védjük a nyakunkat, és a fejünket. Ha földre teper, arccal a föld felé maradjunk mozdulatlanok, és kezeinkkel védjük a nyakunkat.