Tavasz

Szerző: Haraszti Sándor

Bejegyezve: 2009.02.19 14:23 - Veni

(Vers)

Tegnap még fagyos tél volt,
s a természet álmodott...
Magáról mit se tudva
szent titkot láthatott.

Sejtelmes égi szózat
hangzott a légen át:
ó, halljátok, ti bölcsek
hát lássatok csodát!

Szemfedő szertefoszlott,
hideg fagy engedett,
és életre kelt mindaz,
mi volt megdermedett.

Az élet nedve újra
megindul, körbejár
halálnak dermedt csöndje
hangos örömre vál' .

Madárka énekelve
csicseregve zengi azt:
'vége a télnek újra,
üdvözlünk szép tavasz!'

Üdvözlünk mi is téged,
csodák csodája, te:
halálnak mezsgyéjén az
életnek ünnepe!

-De nem csak annyit mondasz,
hogy itt a kikelet,
nem csak a természetnek
jelentesz életet.

Mit földi emberésznek
fölfogni nem lehet:
hoztál, tavasz, minekünk
olyan nagy ünnepet.

Mit érne fény és pompa,
virág, madársereg,
ha annyi szép között csak
a lélek halna meg?!

De győzött ím az élet,
nincs rém több, mely riaszt!
A feltámadott Krisztus
nyújtja e szent vigaszt.

Legyél hát üdvözölve,
tavasz, te nagy csoda:
halálnak éjjelén az
életnek záloga!