Ballagás a Pilisen

Szerző: Sík Sándor

Bejegyezve: 2009.02.20 15:02 - Veni

(Vers)

Gondolatoktól körülrajzva leülök
a pilisi romok mellett a diófa alatt fakadó
forráshoz, mely az egyetlen, ami nem
változott s úgy bugyborékol most, mint
800 év előtt.
Prohászka: A Pilis hegyén

Ballagdálok a vén Pilisen,
Az ezredes erdő lelkét lesem.

Málló köveken, zörgő avaron
Régvolt magyarok nyomait kavarom.

E kövön tán a táltosok
Regesajkú népe áldozott.

Amott a völgyben szíthatta tüzét
Remeték apja, boldog Özséb.

Az irtás földön amoda át
Feltűrt csuhájú bence-barát

Irtotta az erdőt, törte rögét
És pingálgatta pergamenét.

A forrásparton itt pihent
Tán tegnap is még a Püspök, a szent.

Látom most is, amint meditál,
Fákkal, füvekkel összeáll

S ezüst fejével tovalebeg,
És elnyeli lassan a rengeteg.

Zsibongó fejjel járdosok,
Elnyargaltak a táltosok.

Elfeküdtek a remeték,
Némák a romok, köveik feketék.

Múlt már, rege már a Püspök is,
Mese vagy magad is már, néma Pilis.

Megyünk-e mi is már aludni, mesék,
Ha kibontja az éjszaka szemfödelét

S egyedül marad ébren a rengeteg,
Elsiratni a szenteket?