Hajnali látomás:)

Szerző: Veni

Bejegyezve: 2009.10.30 18:08 - Veni

(Vers)

Csillagporos sötét éjen,
a Hold világít szerényen,
kerüljük a pocsolyákat,
a sűrű sárdagonyákat.

Derékig ér a vizes fű,
-Menjen erre a nyű!
otthon maradt a kamásli,
de vizünk van,egy kannányi.

Hajnali dalra fakad az erdő,
a Nap sugara egyre csak nő,
párás tisztás felett felhő,
szélén obeliszk, a merengő.

Egy pillanatra meg áll az idő,
azt várod, egy angyal lejő,
suhanó szárnya ködbe vesző,
égi teste fénybe rejlő.

Fák tetején szellő siklik,
angyal szárnya szerte foszlik,
kitisztul a látóhatár,
ránk pedig még hosszú út vár:)