Jégtörő Mátyás

Szerző: Erdélyi József

Bejegyezve: 2010.02.24 22:52 - Veni

(Vers)

JÉGTÖRŐ MÁTYÁS

Megtörte Mátyás a jeget,
széttépte a hófelleget.

Apad, lohad a hórakás;
fogyasztja már az olvadás.

Patak, tó, csillog mindenütt,
a nap sugara szinte süt.

Vígan csirippol a veréb;
örül a fagysanyarta nép.

A múló tél is tán örül;
rajtunk könnyezve könyörül.

Csillog-ragyog tó és patak. -
A tél nevet! A tél kacag!

Földhöz veri jégcsapjait;
úgy múlatja végnapjait...


_________________________________________________________________
Az emberek képzelete Mátyás apostol ünnepe és a közeledő tavasz között kapcsolatot teremtett, így lett a szent Jégtörő Mátyás, mert az ő szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát. Sok népi hiedelem és szokás ezzel kapcsolatos. Szokás mondani, hogy "ha Mátyás jeget talál, töri, ha nem talál, csinál", illetve hogy "Mátyás, Gergely két rossz ember". Ha Mátyáskor még fagy, akkor a jégtörő éleztetni adta a csákányát. Az apostol ezen a napon osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy újra énekeljenek. A Mátyás-napi időjárásból lehet jósolni az éves termésre, tojásszaporulatra. A hideg idő jó termést jelent, a szeles pedig kevés tojást. Ha Mátyáskor esik, akkor a jég elveri majd a termést, a szőlő savanyú lesz. Mátyás apostol az ácsok, a mészárosok és a halászok védőszentje. Ezért a Mátyás napján fogott hal az egész évi szerencsés halászat előjele.

Az időjárási regulákon kívül Szent Mátyás néhány kalendáriumhoz kötött történetnek is hőse. A hagyomány szerint az Úr Mohácsra küldte Mátyást jeget törni, a szekcseiek azonban megállították, és pálinkával leitatták. Ezután a szent visszafordult, és elmaradt a jégtörés. Aztán Isten Gergelyt küldte el, akit viszont a báriak borral itattak meg. Végül Józsefet küldte el az Úr, és ő baltájával meg is törte a Duna jegét.

magyar-irodalom.elte.hu