Természet

Szerző: Hajdu Mária

Bejegyezve: 2009.04.01 19:15 - Veni

(Vers)

Csobogó patak partján üldögélve,
az élet nagy dolgain elmélkedve,
hatalmas nyugalom ül a lelkemre.

Játékos hullámok egymást kergetik,
a parti köveket meg-megölelik,
a kisebbeket tovább is görgetik.

Árnyas fák alatt soha nem pihennek,
útjuk kijelölt. Rabjai a medernek,
mindig futnak, és mégis nevetnek.

Fagyos lehelettel a tél közeleg,
pihen a csobogás, kicsit megdermed,
hideg csókjától álmodik, szendereg.

Megpihen a parti kövek ölében,
A tavaszi napsugárra majd felébred,
és vidáman csoboghat a medrében.

A rohanó patak kövein üldögélve,
a hűs szellő kényszerít ébredésre:
az utunk nekünk is ki van jelölve!

2006. október 16. Gyöngyössolymos