Túra - Kirándulás - Kerékpártúra - Vízitúra - Ingyenes szervezéssel

Miután a buszról lekászálódtunk, belevágunk a Z- jelzésbe, ott jobbra a keresztnél, nem túl jól jelzett az út, de a Mátyás-dombot meg lehet találni, és ha már itt vagyunk meg is nézzük.
Innen tovább a Z- jelzésen egészen az OKT K- ig, de mi maradunk a Z- jelzésen így eljutunk a Virágos nyeregig, aholis vagy nyitva a büfi vagy nem, minden esetre OKT bélyegző hely a Hűvivel egyetemben. Innen rátérünk a Guckler Károly útra és haladunk a Guckler-szikláig. A vérkép jelöl egy ösvényt kanyarral a műút kanyarjához, ami azonban nem létezik - sajnos. Így aztán árkon-bokron keresztül kapaszkodunk fel a műútig, az egykor K- jelzésre melyen bemenve eljutunk a Rekettyésbe. Ott felfallyuk a ránk epekedve váró csülköt a vörös káposztával, rádöntyük a b.sört majd folytásként lenyomjuk a csokiszuflét. Nahát, hogy ezt a rengeteg kalóriát legalább láccólag ledolgozzuk a K- on haladunk picikét lefelé, jobbról-balról megérkezik a korábban elhagyott Z-, melyen balra fordulunk, azaz így szembe megyünk majd önmagunkkal, de csak míg le nem érünk a Z+ -ig ahol folytatjuk utunkat a G.K. úton, ahonnan vagy az erdei úton térünk át a Z3-re, vagy a K- on haladunk a vízműig. A Kőtarajnál elzsibbadunk a látványtól, majd vagy a 137S buszhoz ballagunk, vagy le Óbudára. Aznap vacsorázni már nem is kell :-\\\\