Túra - Kirándulás - Kerékpártúra - Vízitúra - Ingyenes szervezéssel

Ha van Sára nevű ismerősöd, hívd fel és kívánj boldog névnapot!

54.227.6.156
tel
b2f2f0
234875
e5fafa
dizajn/fejleckepek/hatter_20180119034001_tel.jpg
0
4
nincs
tuzgyujtas
Túramottónk: „Időnk van, lábunk van, miért ne gyalogoljunk?”

Tűzgyújtás a szabadban

A szabadban a tűz meggyújtása elengedhetetlen bármiféle főtt vagy sült étek elkészítéséhez. Aztán, ha már lobog, akkor eldönthetjük, hogy lassú vagy gyors tüzet szeretnénk (vagyis gyenge vagy lobogó lánggal égjen), illetve hogy nekünk ott és akkor lángra vagy jó parázsra van-e szükségünk.

A tűz meggyújtásának többféle módja van, ezekre rövidesen visszatérünk, ám előtte egy nagyon lényeges dologról, a tűz biztonságos kezeléséről és eloltásáról kell szót ejteni:

A tűzrakás biztonsági szabályai:

  • Tűzgyújtási tilalom idején mindenféle tűzrakás tilos! Ez azt jelenti, hogy kijelölt tűzrakó helyeken sem szabad tüzelni, mert ezekben az időszakokban (általában nyár közepe, vége) már annyira száraz minden, hogy egy szellő által elsodort gyengén izzó pernye is elég ahhoz, hogy lángba boruljon körülöttünk minden, ráadásul ilyenkor oltani is hatványozottan nehezebb, a tűz gyors terjedése miatt.
  • A tüzet lehetőleg kijelölt, kiépített tűzrakó helyen kell meggyújtani. Ha ilyen nem áll a rendelkezésünkre, akkor a tűz tervezett helyét elő kell készíteni:
    • Tisztítsuk meg minden éghetőtől a terepet, a tűzrakás helyéről legalább 1,5 m-es körzetben minden gyúlékony anyagot (falevelet, gallyat) távolítsunk el. A száraz füvet tépjük ki.
    • Rakjuk körbe kövekkel a tűzgyújtó helyet (így megnehezítjük a parázs kiszóródását, illetve a légáramlatok nem közvetlenül a forró hamut, parazsat viszik el),
    • Figyeljünk arra, hogy a tűztől legalább 3 méterre ne legyen könnyen gyúló bokor, szénakazal, stb... (főleg szélirányban),
    • Lehetőleg mindig legyen kéznél gyors oltáshoz víz (ezért célszerű patak mellett tüzet rakni, hogy ne kelljen cipelnünk magunkkal messziről),
    • Soha ne hagyjuk a tüzet felügyelet nélkül egy percre sem! Ez nagyon fontos!
    • Csak akkor hagyjuk ott a tűz helyét, ha már biztosak vagyunk abban, tökéletesen eloltottuk. Az oltást legjobb vízzel megoldani, de szórhatunk a tűzre vstagon nedves földet vagy homokot is ásóval. (A városi legenda szerinti "lepisilés" nem mondható igazán jó megoldásnak, azontúl illik arra is gondolni, hogy esetleg más is szeretne szalonázni majd azon a helyen, szóval nem is igen illik) Vigyázzunk, mert a hamu alatt komoly mennyiségű parázs szokott maradni (személyes tapasztalat, hogy az éjszaka teljesen eloltottnak hitt tűz hamu alatt megbúvó, nagyon lassan elhamvadó parazsa segítségével másnap reggel is sikerült tüzet gyújtani némi szalma és kellő fújogatás után, vagyis akaratunk ellenére tűzveszélyes maradt a kialudtnak hitt tűz). A kellemetlenségek elkerülése érdekében célszerű szétkotorni a hamut és úgy is meglocsolgatni alaposan vízzel.
    • Vihar, zivatar közeledtével oltsuk el a tüzet! Hibás felfogás az, hogy nem lehet baj, hiszen az eső majd úgyis mindjárt eloltja a lángokat, ugyanis van, amikor a vihar nem csap le egy területre, viszont a vihar előtt haladó szélroham igen! Pillanatok alatt szét tudja szórni nagy területen a komolyabb méretű parázsszemcséket is a huzat, ráadásul rögtön fel is izzítja azokat, így száraz fűbe, csontszáraz avarra hullva azonnal lángra kap.
    • Ha megtörtént a baj, lehetőleg ne essünk pánikba! Semmiképp se rohanjunk el csapot-papot otthagyva! A kisebb tűzgócokat elolthatjuk eltaposással, vagy nem túl gyúlékony vászonanyag rádobásával és elnyomkodásával (faluhelyen lapáttal is szokták csapkodni, bár a tapasztalat szerint ha valaki ezt nem jól csinálja, akkor csak legyezi a tüzet, amitől jobban ég). Itt is szerephez jut az előre elkészített víz is. Lehetőleg minden parázsló zsarátnokot oltsunk el, mert a tűz könnyen erőre kaphat!  Lehetőleg mindig legyen a kezünk ügyében telefon, hogy riadóztatni tudjuk a tűzoltókat vagy az erdészetet, ha megtörtént a baj (ehhez nem árt tudnunk persze azt sem, hogy éppen hol is vagyunk pontosan!)
    • A legvégső eset: (nagyon bízunk benne, hogy a sorok olvasója sohasem kerül ilyen helyzetbe!) amennyiben minden odafigyelésünk ellenére meggyulladt a környezetünk és láthatóan képtelenek leszünk eloltani, akkor mindenképp menteni kell az életünket, illetve azok életét, akik velünk vannak. Nagyon fontos, hogy ha el is rohanunk, sohase szélirányba tegyük azt! A tűz vihar, erős szél idején képes olyan gyorsan terjedni, hogy esélyünk sincs elmenekülni előle! Ez nem vicc. Nagyon fontos tehát, hogy maradjunk együtt és széllel szembe meneküljünk (ugyanakkor arra is figyeljünk, hogy néha egyszerűen megfordul a szél, ilyenkor valamelyik irányba kitérve próbáljunk meg biztonságos helyre jutni.

 

Baj esetén hívható számok:

Tűzoltók: 105 vagy 321-6216

Mentők: 104 vagy 311-1666

Tűzrakás

Ennyi riogatás után térjünk a tüzelés gyakorlati részéhez.

A tűz gyújtásához mindenképp szükség van éghető anyagra, hőre és levegőre. Száraz időben ezek általában egyszerűen megoldható problémák, ám nedves, esős időben nehezebb kicsit a dolog. Sajnos néha nem kegyes az időjárás és mindenképp szükség lenne egy kis tűzre, melegre... Nem mindig talál az ember sziklaüreget vagy fedett területet. Ha lehetséges, ilyenkor jó megoldás a tűz helye fölé elég magasra kifeszített ponyva (fontos, hogy elég magasan legyen ahhoz,. hogy ne gyulladjon be, de az ilyen trükközést érdemes olyanra bízni, aki nem először gyújt tüzet). Ha mégis ponyvázunk, akkor fontos, hogy a ponyva ne a talajra (illetve a tűz lángjaira) merőlegesen álljon, hanem valamekkora szögben, hogy a hő jobban el tudjon menni, másként gyorsan egy lángoló ponyva boldog tulajdonosai lehetünk....

Ha nem esik csak egyszerűen sáros, nedves idő van, akkor is meg kell oldanunk néhány dolgot:

  • Először is ha minden sáros, nagyon nehéz meggyújtani a tüzet. Jó trükk erre egy kisebb alufóliát a földre rakni, óvatosan úgy hajtogatva hogy a szélein ne folyjék be a latyak, de szoktak fém kukafedőt is lepakolni (persze nem árt ha biztosan nem műanyagból van és használat előtt el lett tisztítva... a frissen levadászott kukafedél nem annyira alkalmas).
  • Második probléma a száraz gyújtós beszerzése. A talajon ilyenkor szinte biztosan nem találunk könnyen gyúló gallyakat érdemes a fákon körülnézni száraz ágacskák után... Nagyon jó megoldás, ha kicsit előrelátóan valami száraz pamutfélét viszünk magunkkal vízhatlan nylonzacskóba csomagolva. Az elszenesített pamutanyag az egyik legjobb "kezdeti gyújtós", mivel könnyen gyullad és elég ideig ég, hogy belobbantsa a vastagabb ágakat. Amit tilos: gyúlékony anyagokkal locsolgatni a fát és azt meggyújtani... egyrészt a gyúlékony anyagokat nehéz biztonságosan szállítani, főleg egy esetleges többnapos túrán, másrészt a párolgás miatt balesetveszélyes is.
  • Ha szerencsénk van és a nedvességgel nem kell megküzdenünk, akkor rögtön kezdhetjük is a tűzrakást.

    Általában két elterjedtebb módja van a jó és gyors tűzrakásnak:

    • Két követ vagy fadarabot egymáshoz közel helyezünk el s ezekre először vékony, majd egyre vastagabb fadarabokat fektetünk. Egészen pontosan: a tűz felépítése során az ágakból készült alapzatra tegyünk keresztbe két párhuzamos, két-három ujjnyi vastag, rövid ágat. Ezekre fektessük keresztbe a nagyon vékony gyújtóst (így aláfér a begyújtásnál a gyufa vagy a tapló), úgy, hogy a szélirány felőli részen férhessünk hozzá, a begyújtás során. Végül lazán, szellősen a sátorszerűen vékony és ujjnyi ágakból építsük fel a tüzet: az egésznek lazának, levegősnek kell lennie.
      Ez a rendszer egyetlen gyufával, tapló nélkül is meggyújtható. Ha van taplónk, tegyük a vékony ágacskák alá. Amennyiben szikrával gyújtóeszközt (kovát-acélt, magnéziumot stb.) használunk, a tűzrakás közelében külön gyújtsuk meg. Az égő taplót behelyezzük a tűzrakás alá (lehetőleg a szél irányából).
      A túléléssel foglalkozók a legelképesztőbb anyagokat ajánlanak, mint minden körülmények között működő taplót: kerékpár belső gumi, vazelin, lőpor, a kerti grillek begyújtásánál használt anyag préselt kockái, stb. Különlegesen nehéz körülmények között locsoljuk meg denaturált szesszel a gyújtóst, de ezt benzinnel sose tegyük.
    • Alulra rakjuk a lazán összetekert száraz papírt, majd erre a vékony gyújtóst. Efölé gúlában az egyre vastagabb fákat, vigyázva, hogy ne fojtsuk el a tüzet, vagyis legyen szellőzése az építményünknek. Ez az egyszerűbb és elterjedtebb - tűzrakási mód. Előnye, hogy szinte gyakorlás nélkül fel lehet építeni a tüzünket, hátránya, hogy azért messze nem olyan jó hatásfokú, mint az előző.

    Mindkét módszernél növeli a biztos tűzgyújtás esélyét, ha tényleg nagyon vékony és száraz gyújtóst tudunk szerezni! Ha több a száraz, vékony gyújtósunk és a papírunk, mint amire szükségünk lehet, illik a felesleget jól záródó nejlonban vagy akár anélkül is berakni valami olyan helyre, ami észrevehető, de lehetőleg eső ellen védett... szép gesztus ez az utánunk jövő turisták felé, főleg ha ők már valami gyors zápor után értek oda és szeretnének tüzet gyújtani.

    A tűz meggyújtása

     

    Legegyszerűbb öngyújtóval vagy gyufával belobbantani a gyújtóst. Ha a gyufa kicsit nedves jó trükk a gyufaszálakat a hajunkba dugdosni (persze ne felejtsük ott...).A nedves gyufaszálak fejbőrünk hőmérsékletétől jól megszáradnak, ha a hajunkba dugdossuk őket (persze csak akkor, ha nem izzadunk, és a hajunk nem vizes).

    Gyufa hiányában sem kell rögtön kétségbe esni, mert vannak más módszerek is a tűzgyújtásra (persze mindegyikhez kell valamilyen eszköz vagy gyakorlat):

    - Tűzgyújtás nagyítóval vagy szemüveggel:

    A papírt vagy a száraz szalmát úgy kell elhelyezni, hogy a nap süsse. Miután felhalmoztuk rá a gyújtóst, a lencsét úgy kell tartanunk, hogy a fény a legjobban gyúló anyagon fókuszáljon (ne pl. a kezünk bőrén). Ha erős a napsütés, akkor egy-két pillanat múlva már lobog is, ha gyengécskén süt vagy picit fátyolos az idő, akkor elég sokáig kell vele vacakolni. Fontos, hogy a fókusz tényleg minnél kisebb pontra koncentrálódjon. Természetesen ezt csak domború, gyűjtő lencsével lehet megoldani, homorú lencsével nem. Mit is jelent ez? Azt hogy pl. ha szemüveget szeretnénk használni tűzgyújtásra, akkor csak plusszossal érdemes próbálkozni (ezt a távollátók használják).

    - Tűzgyújtás "fúrótechnikával":

    Ez komolyabb gyakorlást igényel! Elsőre még senkinek sem ment, de szinte minden természeti nép így gyújt tüzet. Vagyis nem igényel túl sok észt viszont annál nagyobb kitartást (főleg az elején) és ügyességet.

    Két fadarab kell hozzá. (A legjobbak: nyír, fűz, mogyoró, hárs.)
    Az egyik lesz a talp: ez legyen kb. 30-50 cm hosszú és elég széles, hogy faragni tudj bele egy ék alakú vájatot. Ebben a vájatban kell majd forgatni a pálcát, amely akkora hőt termel majd a dörzsölés révén, hogy a fahamu fölforrósodik és füstölni kezd. A pálca legyen vékony (olyan 1 cm átmérőjű, és fél méter hosszú. Ezenkívül készíts még elő egy kis labdacsot finom szálú, teljesen száraz anyagokból (száraz fű, szalma, száraz pamutszálak, stb...)!

    Helyezd el a talpat a földön, ülj mellé, és az egyik lábfejeddel szorítsd a földhöz, hogy egy helyben maradjon! A vájatba helyezz el egy kicsi kéregdarabot! A pálcát a felső végénél fogd a két tenyered közé, és kezdd el gyorsan forgatni a vájatban! Mintha bele akarnád fúrni a pálcát a talpba!

    Ha elég gyorsan és kellő nyomóerővel forgatod a pálcát, a fa előbb-utóbb füstölni kezd. Ám ekkor nem szabad abbahagyni a forgatást, inkább rá kell kicsit erősíteni!

    Ha a vájat teli van már füstölgő porral, emeld fel a talpat és finoman kotord ki belőle a port egy kupacba! Legyezgesd a kezeddel vagy óvatosan fújdogáld addig, míg vörösen izzani nem kezd!

    Ekkor jöhet az előre kikészített labdacsunk! Az izzó faszenet szórd bele a labdacsba, és fújással igyekezz tüzet éleszteni belőle! Hogy milyen erősen kell fújni, azt magadnak kell kitapasztalnod, ám egy kis gyakorlás után rá fogsz érezni, és meggyullad a labdacs! Nehéz tűzgyújtási mód, de ha egyszer megtanulod, sosem maradsz tűz nélkül sehol ...és ez életet menthet!

    -Tűzgyújtás "pattintással"

    Ez a gyufa előtti korok tűzgyújtási technikája. Fontos hozzá szikrakeltő eszköz (legjobb az acél-kova páros, de végső elkeseredésünkben kifogyott öngyújtó csattogtatással is célt lehet érni állítólag), a megfelelő szellőzés és a "tapló".

    Először a "taplóról" néhány szóban:
    Hajdan fakalapáccsal kivert és hamulúgban vagy salétromban gondosan kifőzött taplót használtak. Valójában taplónak használhatunk papírt vagy nyírfakérget, porrá morzsolt korhadt fadarabokat, száraz nádat, pehelytollakat, száraz füvet, száraz mohát, a ruhánkból szövetszálakat stb. A száraz falevél nagy felülete elzárja az oxigén útját a lángtól, ezért erre a célra kevésbé alkalmas, de ha finomra törjük és van valamilyen eszközünk, amin összegyűjtjük, akkor ez is jó lehet. Megfelelő szikrakeltő eszköz esetén száraz fenyőtűk is alkalmasak a célra.

    Acélként elsősorban jó minőségű acél jöhet szóba, a kínai piacon vett műsvájci-bicska nem feltétlenül ilyen... kova pedig lehet bármely kova tartalmú ásvány (sikerült már tüzet gyújtani jókora fehér dunakaviccsal is, bár sokat kellett kínlódni).

    A lényeg, hogy az acéllal rézsútosan üssük meg a kova felületét, hogy a keletkező szikra az előre elkészített taplóra hulljon. Ez igen sok gyakorlást igényel, bár egyszerűnek tűnik leírva. Ha a taplónk anyaga felizzik, óvatosan  helyezzük az előkészített gyújtós alá...

privát cset

látogató