Túra - Kirándulás - Kerékpártúra - Vízitúra - Ingyenes szervezéssel
Ha van Mihály nevű ismerősöd, hívd fel és kívánj boldog névnapot!
| 2010.11.27 - Hollókői kék karika (Dr. Lada) |   Témanyitó:Dr. Lada |
Részt vettem a túrán és ezt jelöltem is:
.jpg "Fotógaléria")
.jpg "Pgábor fotógalériája")
.jpg "szollo fotógalériája")
| Pgábor | 2010.11.28 18:26 | [Válasz erre]#59   |
Szép túra volt, a végén egy kis extra programmal :)) köszi Zoli, Józsinak meg a fuvart hazáig! marasztaló sár nem is hiányzott, így is volt egy, két érdekes rész :))) de ezek teszik emlékezetessé a kirándulásokat
Válasz: #58 (Dr. Lada)
| Dr. Lada | 2010.11.28 16:23 | [Válasz erre]#58 |
24,7 Km 991m szinttel, bruttó 9:45 óra alatt, így a bruttó átlagsebesség 3 Km/h a nettó átlag 4-5 Km/h között volt.
Akikkel továbbmentünk Cserhátsurányig, majd vissza az aszfalton az autóval szembe azok 30,1 Km-et tettek meg 1013m szinttel, ezen a szakaszon 5,5 Km/h volt az átlagsebesség.
A száraz adatokon kívül:
Helyenként havazásban autóztunk lefelé, de mire leértünk elállt. Hollókő előtt láttunk egy fehér hollót, és mivel ritka állat a vasakat a küszöbig érő hóba támasztottuk és szaladtunk csinálni a fehér hollóval egy jó csoportképet. Hollókőn OKT pecsét és folyékony reggeli a helyi intézményben, majd irány a vár. Itt úgy éreztem eltévedtünk, mert olyan jeges hideg szél fújt ami csak az északi sarkon lehet, és nem a Cserhátban. Szerencsére nem tartott sokáig, mert ahogy a források felé ereszkedtünk már nem fújt be. Szollovel közben gyorsan a hátizsákomba gyömöszöltük a kék túrázó ládát, had utazzon a kéken velünk. Hatalmas szerencsénk volt mert pont annyi hó esett, hogy a haladást nem nehezítette, viszont a Cserhátban megszokott marasztaló sár sem volt ezáltal, így a végére nem néztünk ki úgy mint a varacskos disznó. Meglepetésként ért, hogy Dobogótetőn a geodéziai toronyban még kilátás is fogadott, pedig előző este nem hittem volna benne. A sztrahora várához vezető nagyon meredek emelkedőt is mindenki abszolválta, fel és le is, lefelé volt aki gyorsabban is. .-))) Innen még a naplementében is gyönyörködhettünk. Nógrádsipek előtt sötétedett ránk, de a falu fényeit már láttuk, itt pecsételtünk és kifosztottuk az intézményt. Mikor forró csokit kértem, azt hittem azt sem tudják mi az, vagy valami gagyit adnak, de e helyett Pesti helyeket meghazudtolót kaptam, tejszínhabbal és a tetején fahéjjal. Egyből többen le is csaptak és rendeltek. Nekivágtunk az utolsó dombocskának ( ezt mikor olvassák a jelen levők fogok csuklaniJ))) egy ponton útszélességű pocsolya fogadott, de mellette ment egy jelzetlen út, gondoltuk azon kikerüljük, de mikor láttuk a két út elkezd egymástól távolodni, úgy döntöttünk átvágunk kis bozótharccal. A fejlámpák fényében keresgéltük, hátha akad egy vadcsapás amin a 25 métert megtesszük, derékig hajolva bujkáltunk a növényzetben, mikor Áron feltette a kérdést: most Yoda mestert keressük? Mit mondjak a hely pont úgy nézett ki mint ahol Yoda él :-))) Sikerült vadcsapást találnunk és visszajutottunk az útra, majd a célba is beértünk.
Le a kalappal a társaság előtt, mindenki jól állta a sarat, vagyis ennek hiányában a havat. :-))
Akikkel továbbmentünk Cserhátsurányig, majd vissza az aszfalton az autóval szembe azok 30,1 Km-et tettek meg 1013m szinttel, ezen a szakaszon 5,5 Km/h volt az átlagsebesség.
A száraz adatokon kívül:
Helyenként havazásban autóztunk lefelé, de mire leértünk elállt. Hollókő előtt láttunk egy fehér hollót, és mivel ritka állat a vasakat a küszöbig érő hóba támasztottuk és szaladtunk csinálni a fehér hollóval egy jó csoportképet. Hollókőn OKT pecsét és folyékony reggeli a helyi intézményben, majd irány a vár. Itt úgy éreztem eltévedtünk, mert olyan jeges hideg szél fújt ami csak az északi sarkon lehet, és nem a Cserhátban. Szerencsére nem tartott sokáig, mert ahogy a források felé ereszkedtünk már nem fújt be. Szollovel közben gyorsan a hátizsákomba gyömöszöltük a kék túrázó ládát, had utazzon a kéken velünk. Hatalmas szerencsénk volt mert pont annyi hó esett, hogy a haladást nem nehezítette, viszont a Cserhátban megszokott marasztaló sár sem volt ezáltal, így a végére nem néztünk ki úgy mint a varacskos disznó. Meglepetésként ért, hogy Dobogótetőn a geodéziai toronyban még kilátás is fogadott, pedig előző este nem hittem volna benne. A sztrahora várához vezető nagyon meredek emelkedőt is mindenki abszolválta, fel és le is, lefelé volt aki gyorsabban is. .-))) Innen még a naplementében is gyönyörködhettünk. Nógrádsipek előtt sötétedett ránk, de a falu fényeit már láttuk, itt pecsételtünk és kifosztottuk az intézményt. Mikor forró csokit kértem, azt hittem azt sem tudják mi az, vagy valami gagyit adnak, de e helyett Pesti helyeket meghazudtolót kaptam, tejszínhabbal és a tetején fahéjjal. Egyből többen le is csaptak és rendeltek. Nekivágtunk az utolsó dombocskának ( ezt mikor olvassák a jelen levők fogok csuklaniJ))) egy ponton útszélességű pocsolya fogadott, de mellette ment egy jelzetlen út, gondoltuk azon kikerüljük, de mikor láttuk a két út elkezd egymástól távolodni, úgy döntöttünk átvágunk kis bozótharccal. A fejlámpák fényében keresgéltük, hátha akad egy vadcsapás amin a 25 métert megtesszük, derékig hajolva bujkáltunk a növényzetben, mikor Áron feltette a kérdést: most Yoda mestert keressük? Mit mondjak a hely pont úgy nézett ki mint ahol Yoda él :-))) Sikerült vadcsapást találnunk és visszajutottunk az útra, majd a célba is beértünk.
Le a kalappal a társaság előtt, mindenki jól állta a sarat, vagyis ennek hiányában a havat. :-))
